Mai filmünket eredetileg 2002-ben mutatták be, néhány
filmfesztiválon, majd bő egy évvel később jelent meg DVD-n. A film sajnos
elkerülte a legtöbb mozivásznat, így lett gyakorlatilag „Direct to DVD”. Ebből
kifolyólag nem tudok pontos bevételi adatokat sem, mindössze annyit sikerült
kiderítenem, hogy megközelítőleg hétmillió dollárból készült (legalábbis az
IMDB szerint). Ebből gyakorlatilag borítékolható, hogy a film hatalmas bukta
volt. Na, de ne rohanjunk ennyire előre…
A filmet Bob
Gale írta és rendezte. Igen az a Bob Gale, aki a Vissza a Jövőbe filmeket írta Zemeckissel
karöltve. A főbb szerepekben James Marsden, Gary Oldman, Christopher Lloyd brillírozik, de pár snitt erejéig feltűnnek olyan
nevek is, mint Kurt Russel, Ann-Margret vagy épp Michael J. Fox. Azért ezzel a
stábbal, egy ilyen a teljes feledés homályába merült filmet készíteni már
művészet. Számomra örök rejtély marad, hogy lehetett így eltolni a marketinget,
vagy hogyan nem került a mozikba (egy-két elenyésző vetítéstől eltekintve). De
már megint elkanyarodtam a filmtől…
A történet főhőse Neal Oliver (Marsden), aki egy
tipikus felső középosztálybeli családban nőtt fel, mindene megvan, de eközben
valami másra vágyik. Az apja nagyon lelkesen erőlteti az ügyvédek jól menő
életét, elvégre ő is ebből szerezte a vagyonát. Neal azonban teljesen más
életet (festészet) képzel magának, és a legkisebb porcikája sem vágyik az
ügyvédek világába. Hősünk, a huszonkettedik születésnapján beveri a fejét, és a
kórházban tér magához. A balesetből hamar felépülve, olyan plakátokat kezd
látni, amelyeket rajta kívül senki más nem lát. Végül felhívja az egyiken lévő
telefonszámot, melyen álmai nője pózol, és elmegy a telefonon kapott címre. Szerződést
köt, - a korházban is találkozott Ray-jel (Lloyd) - miszerint elvisz egy kis
csomagot Danverbe (nem, nem írtam el, nem Denver). Azonban olyan kritériumai
vannak a megegyezésnek, hogy a hatvanas úton kell végighaladnia (ami nem is
létezik), a csomagot nem nyithatja fel, és természetesen csak a címzettnek
adhatja oda. Viszont, jó esélye van találkoznia álmai nőjével, a plakátokon is
szereplő szőke lánnyal (Amy Smart). Miután Neal elfogadja a küldetést, Ray
közli vele, az apró betűs részt, miszerint egy gyilkos portyázik azon az úton,
amelyen végig kell mennie. Innentől kezdve pedig a film átmegy egy road movie-ba,
némi humorral fűszerezve. Nealnek pedig furábbnál-furább útitársai akadnak,
ilyen például O. W. Grant (Oldman), aki azt állítja magáról, hogy kívánságokat
teljesít, vagy egy stoppos csaj, aki a tökéletes szexet keresi. A hatvanas úton
pedig esélye van megkapnia azt, amit a születésnapján kért: válaszokat. Válaszokat
a saját életére…
Kezdjük is a negatívumokkal. A szinopszis elsőre nem
hat túl acélosnak, ezt elismerem, viszont ennek egy oka van: ez az a fajta
film, amit látni kell – ilyenek például a Wes Andreson filmek is, de erről majd
máskor -, mert néhány mondatban nem lehet átérezni az igazi báját. Báj… Igen a
film bájos, és ebben rejlik a gyengéje is! Az egész olyan, mint egy amerikai
népmese modern köntösben. Ha a film cirka húsz évvel korábban jelent volna meg,
akkor még sikeres is lehetett volna. A szinopszishoz vissza: ha már az nem
kelti fel az ember érdeklősét, akkor onnantól nagyon nehéz tovább promótálni egy
filmet. A történet a mélyebb rétegeiben semmi újat nem mutat pedig lett volna
benne lehetőség. Valószínűleg Gale nem tudta milyen stílusba vigye a filmet,
így esett két szék közül pad alá. Az élet komoly kérdéseit nem meri
mélyrehatóan feszegetni, inkább csak a felszínt karcolgatja, néhány
társadalomkritikával, vicces irányba pedig csak módjával tereli a filmet.
Komolynak komolytalan, vígjátéknak túl humortalan. Ennek a kettőnek az egyvelegéből
lett kalandfilm leginkább. - Ezt viszont nagyon jól egyensúlyozza az
író/rendező, és a film egy percre sem ül le, vagy lenne érdektelen. Ahova kell,
oda bedob egy jó poént, máskor a plátói szerelmi szálat pedzegeti lelkesen. - A
látványtól nem kell hanyatt esni, (mondjuk, mit vársz 7 milliós budgettől?), a
fényképezés rendben van, de semmi extra. A színészi játék ezzel szemben
teljesen korrekt. Azonban Gary Oldman kiemelendő, ő csak úgy lubickol a
szerepében. Habár az alakítások rendben vannak, casting terén James Marsden,
nem biztos, hogy telitalálat volt. Tipikus amcsi szépfiú. Ha már egy kicsit
művészibb fiatal a főhőst kreáltak, akkor illett volna egy hozzáillőbb figurát
választani. Személy szerint hitelesebbnek éreztem volna ha Neal kicsit csapzottabb
lenne, öltözéke pedig nem egy semmitmondó szomszédsrácot sugallna. Ennek
ellenére Marsden még így is kedvelhető karakter, de több kraft volt a
szerepben, mint amit kihoztak belőle.
Gondolom felmerült benned a kérdés: Ha ennyi hibája
van, mégis mitől lesz ez jó film? A válasz egyszerű: szórakoztat! Amit az első fél órában
kapsz, arra is számíthatsz a film végéig: egy könnyed, nyári filmet, ami
eltereli a figyelmedet a hétköznapok gondjairól, és egy kicsit újra
gyereknek/fiatalnak érezheted magad! Most komolyan, ki ne szeretne néha mindent
maga mögött hagyni pár napra, új dolgokat kipróbálni, és új embereket
megismerni? Egyszóval: világot látni. A film mindezt csont nélkül házhoz hozza!
Aki nyitott rá, azt magával ragadja. Külön megjegyezném, hogy nem sablon
mellékszereplőkkel van dolgunk, nem azok az ezerszer látott töltelék
karakterek, akik csak azért vannak, hogy kitöltsék a játékidőt! Egytől-egyig
szórakoztatóak, és nagyszerűen lettek megvalósítva. Röviden: a film egy kicsit
olyan, mint egy idősebbeknek készült mese, a jobbik fajtából.
Summa: Könnyed, esti szórakozás, a film 116 perces
játékideje pedig hamar elrepül. Aki szereti a road moviekat, értékeli, ha egy
film megmozgatja a fantáziáját, és egy kicsit nyitott a szokatlan kalandokra,
annak érdemes tennie egy próbát a filmmel. Viszont, aki leragadt Michael Bay,
és Adam Sandler munkásságánál az nyugodtan kihagyhatja, mert nem fogja
értékelni az itt látottakat!
Pro: - Jó színészek
- Remekül váltogatja a
stíluselemeket
- Feszes történetvezetés
- Egyedi kaland…
Kontra: - …Amire nem mindenki lesz vevő
-
A főhős karakteréből többet is ki lehetett volna hozni
-
Nem mer komolyabb mélységekbe merülni,
ami jelen esetben kihagyott ziccer
A film IMDB oldala: Interstate 60
Ha tetszett a cikk, vagy szeretnéd másokkal is megismertetni a filmet, dobj egy lájkot, vagy oszd meg, esetleg kövess facebookon, de „Ne mondd el senkinek!" ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése