Egy film, ami kellően elborult - Egy hulla a szobatársam (Dead Man on Campus)

Következzék egy gyöngyszem, aminek a létezését sem tudnám, ha egyszer nem botlottam volna bele a tévében. Ha jól emlékszek 2010 januárjában futottam bele az M1-en. Na de miről is szól ez a film?

Az elsőéves Josh (Tom Everett Scott) ösztöndíjat nyert az orvosira, és a tanév megkezdésével be is költözik a kollégiumba. A stréber diák számításait azonban igen hamar keresztülhúzza a szobatársa Cooper (Mark-Paul Gosselaar), aki már sokadik éve élvezi a kollégium vendégszeretetét. Cooper egy ízig-vérig party arc, akinek hamar sikerül elrontania Josht. Az átbulizott félévnek viszont ára van! Mindketten a bukásra állnak, ami Joshnak az ösztöndíj elveszítését, Coopernek pedig apuci türelmének a végét jelentheti. Az egyetlen lehetőségük, a helyi kocsmában hallott kiskapu lehet. Ha egy tanuló szobatársa öngyilkosságot követ el, akkor a többi lakótárs együttérzésből minden tantárgyból a legjobb érdemjegyet kapja. Ezen felbuzdulva a két egyetemista teljes erővel keresni kezdi a suli a tökéletes hullajelöltjeit, ám ez nem is olyan egyszerű, mint elsőre gondolnák!

A vígjáték „R” besorolást kapott, ami azért valahol érthető. Nem is annyira a káromkodások miatt érdemelte ki, inkább a cselekmény, a füvezés és a humora miatt. Szerencsére a film nem esik át a ló túloldalára, az írók nem vitték el a filmet a fekete humor irányába. Szeretjük a fekete komédiát, de egy ilyen suli filmhez nem passzolt volna. És ha már suli/tini vígjátékoknál tartunk. Az Egy hulla a szobatársam volt 1998-ban az egyik első értékelhető próbálkozás, mely az ezredfordulóra csúcsra pörgette ezeket a fajta filmeket. Elég csak a Cool Túrára, az Új Fiúra vagy a Buliszervizre gondolni. A film költségvetése becslések szerint 14 millió dollárra rúgott, amit kicsit sokallok. Híres húzónevekről nem beszélhetünk (viszont olyan színészek tűnnek fel pályájuk hajnalán, mint Alyson Hanningan vagy Jason Segel), speciális effektekről, CGI-ról meg pláne nem, így nem értem mi került ezen a filmen 14 millióba (már ha ez a tényleges budget). Csak viszonyításként: az Amerikai Pite is csak 11 millióba került. Talán a marketing vitte el a pénzt. A bevételektől sem kell hasra esni ugyanis éppen csak 15 millió dollárt termelt, ami arra volt elég, hogy ne fizessenek rá a készítők. Mindezek ellenére egy jópofa vígjátékról beszélünk, olyan idióta karakterekkel megtöltve, akiket nem felejtünk el egyhamar! A filmnek mai szemmel már van egyfajta nosztalgiafaktora is. Ma már nem forgatnak ilyen filmeket, még ebben a műfajban sem. Az elmúlt években egyre inkább ráfeküdtek a szex és féktelen buli sémára, aminek köszönhetően hanyatlik ez a fajta vígjáték. A filmünkhöz visszatérve igaz, ami igaz, néhány poén már nem üt akkorát, mint annak idején. Az emberek ingerküszöbe szépen emelkedett a humor terén, így ami majd húsz éve váratlan beszólásnak vagy poénnak számított, az ma már lehet, hogy sablonos vagy épp elcsépelt.

Summa: Ha szereted az ezredfordulós suli és tini vígjátékokat, akkor bátran tégy vele egy próbát! Másfél óra könnyed kikapcsolódást nyújt a film, baráti társaságban pedig még szórakoztatóbb lehet. 

Pro:
      - Eredeti alapötlet

      - Eszement szereplők

      - Kevesen ismerik…

Kontra:
      - …épp ezért nehezen beszerezhető (legálisan)

      - Néhány poén már nem feltétlenül üt akkorát, mint annak idején

Ha tetszett a cikk, vagy másnak is ajánlanád a filmet, akkor dobj egy lájkot, oszd meg a bejegyzést, esetleg kövess facebookon, de „Ne mondd el senkinek!” ;)

A film IMDB oldala: Egy hulla a szobatársam