Egy film, amin nem alszol el – R.E.M.

Molnár Szilárd filmjét idén, március 8-án mutatták be a Sugár Moziban. A fiatalembernek ez volt, az első filmes próbálkozása, mint forgatókönyvíró, és rendező. A „budget” olyan szinten szűkös volt, hogy gyakorlatilag a nullát súrolta. Ez viszont nem feltétlen olyan rossz, mint ahogy sokan gondolnák! Ugyanis, ha anyagilag meg van kötve az ember keze, akkor a végeredmény nem mást fog tükrözni, mint a rendező és/vagy író tehetségét, vagy annak hiányát. Nekünk nézőnek, pedig nincs más dolgunk, mint hátradőlni, és elindítani a filmet.

A szinopszis dióhéjban

A drogproblémákkal küzdő Joe (Orbán Gergely), és új szomszédja Márk (Pavlics Tamás) bizarr kísérletekbe kezdenek. Márk házilag barkácsolt gépével, más emberek álmába lehet becsatlakozni, mely nem kevés tudatmódosulást okoz. A két érdekbarát az első néhány alkalommal egymáson próbálják ki a gépet, de miután jobban kiforrja magát a rendszer, erőszakkal idegen embereket is bevonnak a játékba. Az intenzívebb élmények hatására, egyre inkább függőké válnak (főként Joe), és ennek következtében durván megbicsaklik az erkölcsi értékrendjük. Az emberkísérletek, pedig egyre jobban elfajulnak…

Egy ilyen sci-fi/thrillert, hogy sikerült megvalósítani cirka 150 000 forintból? Nézzük…

A költségvetést, vagy inkább annak a hiányát, egész jól a helyén kezelte a rendező. Molnár Szilárd olyan forgatókönyvet tett le az asztalra, amely tisztában van a korlátokkal. Nem erőltet olyan effekteket, helyszíneket, vagy kellékeket, amiket nem tud hihetően megvalósítani. Ennek köszönhetően a legtöbb jelenet belső helyszíneken játszódik, és az álomjelenetekbe sem nyerünk túl sok betekintést. Szívesen megnéztem volna még néhány álomjelenetet (gondolom a rendező is), de ha nincs rá fedezet, akkor nem szabad erőltetni. Ilyenkor szokták mondani, hogy a kevesebb néha több! Azonban az operatői munkával nem vagyok teljesen kibékülve. Soknak éreztem a közeli beállásokat, jobb lett volna kicsit távolabbról nézni az eseményeket. A technikai margóhoz írt másik fekete pont, a fények használata miatt jár. Természetesen nem egy profi stáb kellékei álltak rendelkezésre, de lehetett volna ez még jobb is. Végül (bár ez már csak a saját hülyeségem), el tudtam volna képzelni néhány time-lapset a jelenetek között, vagy valami hasonlót.

A vizuális rész után, nézzük a film audio szekcióját. A hangok rendben vannak, habár a külső tereken néhol túl erős az utca zaja, ez még nem rondít bele az élménybe. A zenéért Elekes Gergő felelt, és innen dobok neki egy hatalmas pacsit! A korábbi munkásságát nem ismerem a fiatalembernek, de amit ebben a filmben hallunk az meglepően jó!

A feszültség sikeresen átjön az ominózus jelenetekben, köszönhető ez mind a rendezésnek, a zenének, a vágásnak, és nem utolsó sorban az operatőri munkának (ami ezen a téren jól működik).

A karakterek, és színészek

Most érkeztünk el a film Achilles sarkához. Sajnos hamar észrevesszük, a profi színészek hiányát. Orbán Gergely néhány jelenetet leszámítva hoz egy elfogadható szintet, Pavlics Tamás játékát viszont hullámzóbbnak érzem. Külső szemlélőként úgy tűnik, mintha a filmvégi jelenetekben jobban azonosulna a karakterével, több felkészüléssel talán jobb is lehetett volna. Igaz, ami igaz Tamás nem is hivatásos színész, hanem filmkritikus (Cinestar, aminek magam is évek óta rendszeres olvasója vagyok) ezért nem is lehet igazán haragudni rá. A mellékszereplőkkel nincs gond, tekintve, hogy mennyit szerepelnek a filmben. 

A párbeszédek terén kicsit túlzásba estek a káromkodással, abból kevesebbet is elviseltem volna. Külön tetszettek a popkultúrális utalások (gamer póló, retro videójáték, Eredet poszter)! A cselekmény nem volt vontatott, bárki számára könnyen emészthető, aki szereti az ilyen típusú filmeket. Viszont egy-két logikai baki (vagy legalábbis értelmetlen reakció) azért becsúszik, de semmi komoly. A karakterek leépülése, és személyiségük kibontakozása, szép ívesen volt prezentálva. Mindezek mellett, a suzukis díler jeleneteit külön kiemelném! Az őt játszó Gelencsér Gábor nagyon lazán hozza a figurát, így téve hatásossá a jeleneteit. A 78 perces játékidő gyorsan eltelik, a film végi csavar pedig teljesen jól működik, bár a szemfüles nézők, hamar észreveszik az erre utaló rejtett jeleket.

Summa: Egy elsőfilmes rendező tisztes próbálkozása. Sok helyen olvastam, hogy a film egy „amatőr független film”. Ezzel nem értek maradéktalanul egyet, ugyanis nem minden aspektusból amatőr a film. A forgatókönyv, és a zene biztosan nem az. Van még hova fejlődni, de egy elsőfilmes low-budget alkotásnál ez szinte természetes. Aki egy magyar filmmel szeretne lazítani, az nyugodtan tegyen egy próbát vele!

Ha tetszett a cikk, vagy másokkal is megismertetnéd a filmet, akkor dobj egy lájkot, oszd meg a bejegyzést vagy kövesd a blogot facebookon, de „Ne mondd el senkinek!” ;)


A film facebook oldala: R.E.M.
A film IMDB oldala: R.E.M.