Mai alanyunk, a Dorothy nevére keresztelt csajbanda. A zenekar háromtagú legénysége, a klasszikus punk felállást követi: ének/basszer – gitár – dobok. A 2011-ben alakult gyöngyösi trió zenéje, leginkább a tengerentúli punk-rockhoz stílusához áll a legközelebb. Emellett, azért kivehető a (korai) Tankcsapdának a hatása is, melyet a lányok, az egyik kedvenc zenekarukként emlegetnek. 2012-ben megjelent három saját daluk, melyből kettőhöz klip is készült. A következő évben tovább folytatták a stúdiózást, és a koncertezést, majd 2014. március 10-én megjelent első nagylemezük Fejjel Lefelé címmel.
A korongon 10 dal található, ebből egy feldolgozás (Ezt egy életen át kell játszani). Az album tempója kellemes változó, jó kontrasztban vannak a keményebb és az érzelgősebb témák. Látatlanban az ember akaratlanul is azt gondolná, hogy az album fele csajos szerelmi nyafogás lesz, ám szerencsére nem így történt! Ennek ellenére vannak, akik elvből kiröhögik, vagy esélyt sem adnak egy csajokból álló punk-rock zenekarnak. Ez bizony elég nagy szegénységi bizonyítvány! A műfaj idegenek körében sok tévhit él, rockzenével kapcsolatban, köszönhetően az alulinformáltságnak és az ebből fakadó előítéleteknek. Viszont, amikor már a műfajon belül is vannak előítéletek, az már gáz. Ezek közül az egyik kedvencem, hogy: „a csajok ne játszanak rockzenét, mert ez egy férfias műfaj”. Hmm… Az nem is lehet vita tárgya, hogy a férfiak dominálnak a műfajban, de ez így igen nagy sületlenség, hisz elég csak Joan Jett-re gondolni. Mellesleg zárójelben megjegyezném, hogy néhány csajbanda (vagy női énekessel rendelkező zenekar), vadabb zenét játszik, mint egyes férfiakból álló rock együttes!
A Dorothy zenéjéhez visszakanyarodva: a ritmusszekció feszes, és lendületes, és a masterelés is a helyén van. A dalszövegek pontosan olyanok, amilyenek egy bemutatkozó punk-rock zenekarra jellemzők: buli, szerelem, buli, kemény vagyok, és megint szerelem. Ezzel semmi gond sincs, érezhetően fognak még fejlődni a szövegek. Dodo orgánuma kellemes, a stílus szintjét simán megüti, bár kiemelkedőt nem hallunk tőle. Negatívumként azért a gitárszólók ötlettelenségét muszáj megemlítenem. Remélhetőleg a következő lemezen emlékezetesebb szólók lesznek.
Summa: A Dorothy bemutatkozó lemeze, nem ígér többet annál, amit a klipjeiben látsz. Elszórakoztat, de nem merül filozofikus mélységekbe, és nem váltja meg a rockzenét sem. Ez egy party zenekar a javából, ezt tapasztalatból írom. Ha szeretsz jókedvedben tombolni, akkor ez a csajbanda neked való! A Fejjel Lefelé kemény ezer forintot kóstál, amit érdemes kicsengetni, ha tetszenek az itt látott videók. Ha belegondolunk, ez egy igen baráti ár több száz óra munkáért cserébe, és még támogatsz is vele egy feltörekvő zenekart. Végszóként annyit mondanék, hogy több hasonló bandára lenne szükség idehaza, és kevesebb előítéletre.
Ha tetszett a cikk, vagy segítenél a csajoknak, akkor dobj egy láljkot, oszd meg a bejegyzést, vagy kövesd őket (vagy engem :D ) facebookon, de „Ne mondd el senkinek!” ;)
A csajok facebook oldala: Dorothy Zenekar
Tagok:
Dodo - ének/basszusgitár
Brigi - gitár/vokál
Klo - dobok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése